Olyan sporthétvégének indult ez is, mint a többi. Meccsdömping a különféle sportadókon szombat kora délutántól egészen vasárnap késő estig (szinte) megállás nélkül. Láthattuk az angol, a spanyol, az olasz és a német bajnok mérkőzését és néhány, kevésbé élmezőnybe tartozó csapatok összecsapását. Csakhogy mindez most másodlagos. Annak tudatában, hogy meghalt az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának beállósa, Marian Cozma. De erről alább majd még szó esik.
Visszatérve a focihoz.
Ha már említésre került, kezdjük a bajnokcsapatok közül időben legkorábban játszó Interrel. Az olasz bajnoki címvédő és listavezető a kieséstől fenyegetett, 16. helyezett Leccéhez látogatott. Az Inter végig kézben tartotta a meccset /csak egy adat: a labdabirtoklás közel 60-40 volt az Inter javára. Itt jegyezném meg, hogy ez egyáltalán nem megszokott, ugyanis az Inter nem a Barcelona: nem „családi hagyomány” (=legyen szó akár az A-, akár a B-csapatról...), hogy ők birtokolnák többet a labdát/ és Ibrahimovics, Figo és Dejan Sztankovics góljaival győztek és 8 pontra növelték a forduló előtti 6 pontos előnyüket a Milannal szemben, akik szombat este hazai pályán csak döntetlenre voltak képesek az utolsó helyezett Regginával szemben és mivel a 12. perctől Vincenzo Iaquinta kiállítása miatt 10 emberrel maradó /de ekkor már 1-0-ra vezető/ Juventus Paulsen 90. percben szerzett góljával 2-1-re nyert a Catania otthonában, ezért a milánói csapat visszacsúszott a dobogó harmadik fokára.
Egy kis kitérő erejéig német foci. A forduló előtt élen álló Hoffenheim szombat délutáni döntetlenjével bizonyossá vált, hogy a 19. forduló után is az élen fog állni, történjék bármi vasárnap az Allianz Arenában. Ugyanis a Hoffenheim 4 ponttal vezetett a Bayern München előtt, ez a különbség azonban 1-re csökkent, ugyanis a müncheni alakulat 3-1-re verte a 2. percben Nelson Valdez révén még vezetést szerző Dortmundot. A győzelem a legjobb indulattal sem nevezhető könnyűnek, ugyanis a Bayern a 87. és 90. percben szerzett Klose-gólokkal szerezte meg a három bajnoki pontot.
Most pedig térjünk rá az angol bajnoki címvédőre és egyben listavezetőre, a Manchester Unitedre. A Vörös Ördögök a 8. helyezett West Ham Unitedhez látogattak. A mérkőzés első felében a hazaiak agresszíven léptek fel, nem hagyták, hogy a MU-játékosok könnyedén felhozzák a labdát, a letámadás sikeres volt, jónéhányszor zavarba jött a manchesteri középpálya, ami többszöri labdavesztésben mutatkozott meg. A West Ham az első félidőben több gólhelyzetet is kialakított, és bár a vendégeknek is volt egy-két helyzete /Berbatov egy lepattanó lövés után mesterien pörgetett a kapuba, de az asszisztens emelte a zászlót, megjegyzem: jogosan/, a félidei 0-0 a Manchesterre nézve volt hízelgő. A szünetben minden bizonnyal Sir Alex Ferguson rendbeszedte a fiait, akik a 2. félidő elejétől nyomatékosították, hogy bizony a 3 pontért jöttek. A vezető gól csak nem akart megszületni, egészen a 62. percig. Ekkor jött Ryan Giggs és világklasszis alakítással megszerezte csapatának az újbóli listavezetéshez elengedhetetlen 3 pontot. A walesi boszorkány szöglete után a védők középre, röviden fejelték ki a labdát, ekkor azonban a játékszer visszakerült a Giggshez, aki – miután „bemutatta”, hogy be akarja adni –, egy gyönyörű csellel „elküldte sóért” a becsúszó Carlton Cole-t, majd egy lövőcsellel „mellékvágányra tette” az elévetődő Scott Parkert, jobbal /Giggs köztudottan ballábas.../ kilőtte a hosszú sarkot. Az Öreg mint már olyannyiszor, most is bebizonyította, hogy „nagyspíler” és nem véletlen, hogy a MU annak ellenére szerződést akar vele hosszabbítani, hogy már igencsak karrierje vége felé jár. Ezután volt ugyan néhány szórványos West Ham-támadás az egyenlítés reményében, de ez nem sikerült. A mérkőzés összképe alapján a hazai csapat talán többet érdemelt volna, de a futball olyan, mint az élet: nem mindig igazságos. Közhely, de igaz: a focit gólra játsszák és egy csapat hiába van partiban a mezőnyben, ha nem tud gólt szerezni, egy pontnál többet nem szerezhet. Ami mellett nem mehetek el szó nélkül: ezen a meccsen az (is) volt a kérdés, hogy a manchesteri kapus, Edwin van der Saar megdönti-e az angol góltalansági csúcs /1104 perc/ után a brit nemzeti csúcsot is /amely eddig 1196 perc volt/. Ehhez pusztán annyira volt szükség, hogy az eddigi 1122 percnyi „goal-out”-ját megfejelje további 75-tel. A Manchester végül 1-0-ra győzött és Van der Saar csúcstartóvá vált a maga 1212 percével. És ki tudja hol van még a vége...
És akkor a spanyol címvédő és hatalmas előnnyel vezető Barcelonáról. A Barca hazai pályán fogadta a forduló előtt a húszcsapatos bajnokságban 12. helyezett Sporting Gijónt, amely eddig érdekes módon a már lejátszott 21 fordulóban egyetlen döntetlent sem (!) produkált. A mérkőzés olyan mederben zajlott, mint minden korábbi Barca-meccs: a gránátvörös-kékek uralták a meccset, jóval többet birtokolták a labdát, mint a vendégcsapat. /Félidőben: 73-27/
A Gijón bő húsz percig bírta kapott gól nélkül, ekkor azonban a hazaiak – tőlük szokatlanul, pláne hazai pályán – egy kontrából szereztek vezetést Samuel Eto’o révén. Egy vendég-szöglet után a védők kifejelték a labdát, éppen Inistához, aki meglódult, vagy 30-40 méteres labdavezetés után kipasszolta azt a balján nyargaló Henryhoz, aki hajszálpontosan centerezett a középen érkező Eto’ohoz, ő pedig közelről nem hibázott. A 40. percben ismét a kameruni gólüzem köszönt be, megszerezve szezonbeli 21. bajnoki gólját. Ekkor Messitől kapta a zsugát, az argentin zseni jó szokásához híven becsapta az előtte álló védőt, majd lyukra futtatta Eto’ot, aki egy csellel elküldte az elévetődő védőt és a hosszú felső sarokba lőtt. A Barca így nyugodtan vonulhatott a szünetre. A második félidőre sem változott sokat a játék képe. Sőt, inkább semmit. A meddő Barca-fölény a 66. percben újabb góllá érett. Dani Alves egy kivágódó labdánál megelőzte ellenfelét és éles szögből a léc alá vágta a labdát. Két perccel később a pár másodperce (!) pályán lévő Kike Mateo egy kifejelt labdát egyből a Barca kapujának jobb alsó sarkába zúdított. Victor Valdes nem háríthatott. Újabb két percre rá ismét egy barcelonai helyzetet jegyezhettünk fel: Dani Alves beadását Eto’o fejelte a kapufára. Több gól már nem esett, a vége így 3-1. A Barca a játék minden elemében felülmúlta ellenfelét /csak két adat: a labdabirtoklás aránya 70-30, míg a kapura lövéseké 16-6 a Barcelona javára/ és teljesen megérdemelten tartotta otthon a három pontot és állította vissza a forduló előtt (is) meglévő 12 pontos különbséget a szombaton a Santander ellen hazai pályán 1-0-ra győző Real Madriddal szemben. Ha a katalán alakulat ilyen ütemben termeli a gólokat /22 meccs 68 gól, ez több mint 3-as átlag meccsenként/, akkor megállíthatatlan lesz és bőven elérheti, sőt túl is szárnyalhatja a 100 gólos határt.
Végül egy pár gondolat a 26 évesen elhunyt Marian Cozmáról. A Veszprém kiváló beállósa egy közkedvelt veszprémi szórakozóhelyen ünnepelte néhány csapattársával Iváncsik Gergő nemrég született gyermekét. Ekkor vitába keveredtek egy társasággal, majd a bár előtt folytatták a „verbális affért”, ami tettlegességbe fajult és Cozmát halálosan megsebesítették, két csapattársa, a kapus Ivan Pesic és a szerb irányító Zarko Sesum súlyos, sőt életveszélyes sérüléseket szenvedett. A kézilabda-társadalom és egész Magyarország gyászol és minden csapat megemlékezéseket tart a fiatalon elhunyt beállós emlékére. Hányszor, de hányszor fordult elő, hogy a Veszprém támadásaiban nem volt ötlet és megoldván a helyzetet egyszerűen valamelyik játékos feldobta a labdát úgy 3, 5-4 méterre Cozma felé, a védők hiába próbálták megszerezni, nem volt esélyük a 211 cm magas beállóval szemben, aki miután megszerezte a labdát, kíméletlenül kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Hiányozni fog. És nemcsak ez a mozdulatsor...
